Leonyid Zorin: Varsói melódia – színmű egy részben

19:00 óra, Kamaraterem

Online jegyvásárlás
Belépőjegy:
 2500 Ft

Leonyid Zorin: Varsói melódia – színmű egy részben

Szereplők:
Helga – Tompos Kátya
Viktor – Adorjáni Bálint

Díszlet, jelmez: Kálmán Eszter
Rendezőasszisztens: Kis – Kádi Judit
Rendező: Kocsis Gergely
Producer: Orlai Tibor

Az Orlai Produkciós Iroda előadása

Van a politika, és van a szerelem.
Ennek a két dolognak elvileg semmi köze egymáshoz.
De volt, hogy volt.
Van, hogy van.
Milyen kár.

„A szerelem himnusza”- ként is emlegetett darab ősbemutatóját 1967-ben tartották a Szovjetunióban, Magyarországon pedig egy évvel később debütált, Törőcsik Mari és Sztankay István legendás szereplésével. Színháztörténeti kuriózum, hogy Törőcsik Mari (kerek ötven éve) Helga szerepével vált a közönség és a szakma számára is elismert színpadi színésszé.

Az Orlai Produkciós Iroda új előadását szeptember közepén mutatták be Kocsis Gergely rendezésében, aki így vallott az előadásról:

„Már-már melodramatikus szerelmi történet, amely 1947-ben, a sztálini diktatúrában kezdődik, a hruscsovi Szovjetunióban folytatódik és a brezsnyevi időkben ér véget. Máshol, mint az akkori Szovjetunióban nem is nagyon történhetett volna meg, hogy a szerelmesek azért nem lehetnek egymáséi, mert a fiú, Viktor orosz, Helga, a lány pedig lengyel. Már először is úgy olvastam a darabot, hogy Tompos Kátya és Adorjáni Bálint járt az eszemben, hiszen a szereposztás adott volt, tudtam, hogy velük fogok dolgozni. Helga szerepe egyébként Kátya dédelgetett álma volt, ő ajánlotta a darabot Orlainak. Egy élvezetes előadáshoz egy jó szövegkönyv és két jó színész is elég lehet. Ennek az előadásnak Kátya és Bálint játéka a legnagyobb érdeme.(…)

Nem éreztem szükségét, hogy párhuzamot vonjak az ötven évvel ezelőtti és a mai viszonyok között. A szerelmek ötszáz évvel ezelőtt is ugyanolyan viszontagságosak voltak, mint ma. Ez általános érvényű, és a nézők a Varsói melódia történelmi leckéjéből anélkül is levonhatják a mai életünkre vonatkozó tanulságokat, hogy erre külön felhívnánk a figyelmüket. De nem szeretném elijeszteni őket; az előadás nem minden ízében szomorú, ne hetvenöt perc fájdalomra készüljenek.”