Érkezés
Az előadás meghirdetett kezdési időpontja előtt legalább 10-15 perccel érkezünk meg a színházba, hogy legyen időnk ruhatárat, büfét, mosdót használni, ha szükséges. A jegyünket szerencsére már elővételben megvettük, nem az utolsó percekre hagytuk (hogy ezzel se akadályozzuk az előadás megkezdését).
Ha számozott helyünk van, jól megnézzük azt, hiszen nincs annál kínosabb, amikor fel kell állnunk az elfoglalt helyről, mert kiderül, hogy az valaki másé. Ha a sor közepén van a helyünk, és többen már bent ülnek a sorban, akkor arccal a nézőtársaink felé haladunk a helyünkre, nem dörgöljük a fenekünket az arcukba.
Ha az előadás megkezdése után érkeznénk, már nem is próbálunk meg bejutni, nem zavarjuk meg vele a színművészeket, a nézőtársainkat, nem hozzuk kellemetlen helyzetbe a színház munkatársait, akik egyébként sem engedhetnek be bennünket.
Ha fatális körülmények miatt késve érkezünk, de nem érzékeljük, hogy már megkezdődött az előadás, és megpróbálunk bejutni, a jegyszedők tájékoztatását arról, hogy sajnos már nem mehetünk be, lógó orral ugyan, de elfogadjuk, s nem követeljük vissza a jegyárat.
Telefonozás, videózás
Telefonunkat lehetőleg már a beléptetésre várakozva kikapcsoljuk, nehogy véletlenül megfeledkezzünk róla.
Ha mégsem sikerült volna, akkor a hangosbemondó felkérésére mindenképpen megtesszük, hiszen nem szándékozunk hívást kezdeményezni vagy fogadni előadás közben, és üzenetet küldeni sem. Ez nemcsak az egyik legnagyobb illetlenség lenne, de rendkívüli módon megzavarná az előadást és nézőtársaink szórakozását is.
Azért is kikapcsoljuk, mert ha csak lehalkítjuk, akkor hívás esetén rezeghet, felvillanhat, ami szintén rendkívül zavaró, mind a színpadon lévők, mind a környezetünkben ülők számára.
Azért is kikapcsoljuk, mert sem a telefonunkkal, sem más eszközzel nem készülünk hang- vagy videófelvételt készíteni, még egy-két másodperceset sem, nem is csak azért, mert tilos, hiszen a színházi előadás szerzői jogok alatta áll, hanem mert ugyanúgy rendkívül zavaró hatású lenne.
Étel-, italfogyasztás
A könnyű vacsoránkat elfogyasztjuk és a folyadékszükségletünket is pótoljuk már előadás előtt, az előadás ideje alatt nem eszünk és lehetőleg nem iszunk semmit. Nem is azért, mert tudjuk, hogy ez illetlenség, hanem mert ezzel is rendkívüli módon zavarnánk az előadást.
Kerüljük a cukorkák, csokikák majszolását, rágógumi fújását is, mert tudjuk, hogy a zsebünkből, táskánkból való elővétele, kicsomagolása olyan hanghatással, zörgéssel, pukkanással jár, amivel tönkre tudjuk tenni a környezetünkben ülők színházi élményét.
Hangoskodás
Az előadások sokszor nevetésre vagy sírásra késztethetnek bennünket, ezek hanghatásai elkerülhetetlenek, sőt természetesek. Élményeinket azonban nem kívánjuk megosztani a mellettünk ülő barátunkkal, szerelmünkkel, mert a távolabb ülők is hallhatják, és nem biztos, hogy ők is kíváncsiak rá.
Időnként elkerülhetetlen, hogy tüsszentsünk, orrot fújjunk, de ez utóbbit lehetőleg nem a legkatartikusabb pillanatokban végezzük el.
Ha tudjuk, hogy nem vagyunk teljesen egészségesek, például köhögési rohamaink lehetnek, akkor inkább nem megyünk színházba aznap. Ha számunkra is váratlanul és megállíthatatlanul tör ránk a köhögés, akkor csendben elhagyjuk a nézőteret.
Mindezen illemszabályok betartása nem igényel részünkről erőfeszítést, különösebb mérlegelést – magától értetődően tesszük. Így még az a jó érzés sem tölt el bennünket, hogy miközben mi magunk feledhetetlen nyári, őszi, téli, tavaszi színházi élményekben részesülünk, mások szórakozását, munkáját sem zavarjuk meg, hiszen ez így természetes.
Ezért köszönetet sem várunk érte senkitől.
Összeállították a Gyulai Várszínház nézői