Ártatlanok

A felolvasó-színházi előadás során ritkán él át a néző katarzist. Ennek a műfajnak elsősorban nem is ez a dolga. Ahogy a színészi játék is visszafogott, nincs díszlet, jelmez, érdemi mozgás. Mégis, ha érvényesen összeáll, a maga nemében teljes értékű estét jelent. A felolvasó-színház olyan, mint egy fekete-fehér fénykép. Jórészt csak a szöveg „látszik”, a szövegnek kell működnie. Nincs mi eltakarja, ráerősítsen, elmaszatolja vagy éppen kiemelje. A szövegnek pedig több rétegben és minőségben kell működnie. Kiemelt szerepe van a szerkesztésnek, a ritmusnak, az ívnek, a váltásoknak, de még annak is, hogy meddig tart. Hogyan tartja fenn a figyelmet és fokozza a feszültséget. Miképpen alakul ki – kellőképpen fedetten és rétegzetten – az az üzenet, mondanivaló, amelyet mi nézők viszünk magunkkal az előadás után.