Molnár Ferenc: Egy, kettő, három – Az ibolya


HELYSZÍNVÁLTOZÁS – Egy, kettő, három – Az Ibolya
 
Tisztelt Közönségünk!
 
A 2024. augusztus 16-ra meghirdetett, a Nemzeti Színházzal tavaly koprodukcióban létrehozott előadásunk, az Egy, kettő, három – Az ibolya a műszaki okok, a színészeket és a közönséget egyaránt megviselő várható hőség miatt, s hogy minél többen megnézhessék, a Várszínpad helyett az Erkel Ferenc Művelődési Központban (Béke sgrt. 35.) lesz látható az eredeti időpontban, 20.00 órakor.
 
Szíves megértésüket kérjük.

 

 

 

2024. augusztus 16. (péntek) 20.00 óra, Várszínpad
Online jegyvásárlás
Belépőjegy: 6900 Ft – 5900 Ft – 4900 Ft

 

Molnár Ferenc: Egy, kettő, három – Az ibolya

A Gyulai Várszínház és a Nemzeti Színház előadása

 

 

EGY, KETTŐ, HÁROM

Norrison – Schnell Ádám

Titkár – Bodrogi Gyula

Dr. Faber – Kristán Attila

Gróf Dubios-Schottenburg – Tóth László

Félix – Rácz József

Dr. Pinsky / Főszabász – Szép Domán

Antal – Holló Patrik Albert

Lydia – Varga Anna Zsófia

Kuno kisasszony – Domokos Éva Lili

Brasch kisasszony – Stauróczky Éva

Posner kisasszony – Szalma Lenke

Petrovics kisasszony – László Rebeka

Lind kisasszony – Reiter Zita

Divatárus / Károly – Csikós Máté

Osso – Ficsor Milán

Ciring – Bangó Ernest

Dr. Wolf / Kristián – Steenhuis Raul

Szolga – Nagy Botond

 

 

AZ IBOLYA

Igazgató – Kristán Attila

Szolga – Rácz József

Zeneszerző – Ficsor Milán

Roboz kisasszony – Domokos Éva Lili

Márkus kisasszony – Reiter Zita

Rakolnoki kisasszony – Szalma Lenke

Thúz kisasszony – Stauróczky Éva

Széll kisasszony – Varga Anna Zsófia

Ilonka – Bubik Réka

 

Hangfelvételről közreműködik Udvaros Dorottya és Rátóti Zoltán.

 

Díszlettervező: Székely László

Jelmeztervező: Tordai Hajnal

Zeneszerző, dramaturg: Verebes Ernő

Ügyelő: Lovass Ágnes

Súgó: Gróf Katalin

Rendezőasszisztens: Trimmel Sándor Ákos

Rendező: Rátóti Zoltán

 

Párban szép az élet, hát, még ha egy bankigazgató (Egy, kettő, három…) és egy színházigazgató (Az ibolya) édes-sanyarú sorsát vetheti össze a közönség egy este, egy színpadon, két előadás során. De messzire menő következtetéseket nem kell levonni: mindkét hős (és holdudvara) magáért beszél, mindkét történet egy-egy „napi bölcselet”, rácsodálkozás a karrierre, hatalomra, és nem utolsó sorban a szerelemre, azóta sem változó világunkban. Mert ami változott, az „csak” a stílus, kérem szépen, s habár a mai elegancia csupán egy fényes gomb egy száz évvel ezelőtti frakkon vagy zsaketten, az igény megmaradt. S ezzel együtt a problémák megoldásával járó édes-bajos küzdelmek is.

„Az elnök úr igazán büszke lehet arra, hogy „így” rendelkezésére áll úgyszólván az egész emberiség.”

„Kedves öreg barátom… az, amit maga az egész emberiségnek nevez, az szégyellje magát.”

 

 

Egy, kettő, három

Mi történik, ha Norrison úr, egy bank vezérigazgatója rádöbben, hogy a családjánál immár fél éve vendégeskedő Lydia, aki egy amerikai autóipari konszern tulajdonosának a lánya, szerelembe, majd teherbe esik? Az illető (tettes) egy egyszerű taxisofőr, aki ily módon, hirtelen kilép az ismeretlenség homályából. Ennek nem éppen pozitív hozadéka viszont, hogy küllemét, jellemét, és státuszát azonnal meg kell változtatni, különben dugába dől a bank és az autóipari konszern, már eltervezett, közös jövője. A lány szülei ugyanis, akik már Európában utazgatnak, egy órán belül megérkeznek, látogatóba. A feladat tehát, fából vaskarikát, egy óra alatt… Norrison úr, fontossága teljes tudatában, a percenként múló idővel versenyt futva, munkához lát.

 

Az ibolya

Mi sem természetesebb egy színházban, minthogy időnként női kóristákat kell felvenni egy készülő operetthez. Nem is keveset, nyolcat-tízet. A meghallgatás persze nem csak az énektudásra összpontosít, fontos a személyes háttér, a motiváció, és a jellem kifürkészése is. Ez a dolga az Igazgatónak, aki tiszta lelkiismerettel, és kigyúrt erkölcsi magatartással lát munkához. Vagyis, a felkínálkozás, ami történhet en face (pofába, arcátlanul), vagy átgondolt és kikezdhetetlen női ravaszsággal, nem biztos, hogy a jelentkező hölgy malmára hajtja a vizet. Sőt. Az unalomig megélt próbálkozások, horribile dictu, még az igazi tehetséget is sarokba szorítják, azaz kitessékelik a direktori irodából. De azután, talán a terhet megosztandó, megjelenik a szerző, és egy szerepcserével magára vállalva a „kasztingolás” ódiumát, azonnal szerelembe esik Ilonkával, az egyik szerény, de öntudatos jelentkezővel. S ha a kör itt nem is zárul be, a tanulság levonható: légy szerény, mint az ibolya, akit… Függöny?