Sík Sándor: István király


2024. augusztus 17. (szombat) 20.00 óra, Tószínpad
Online jegyvásárlás
Belépőjegy: 6900 Ft – 5900 Ft – 4900 Ft

 

Sík Sándor: István király

A Nemzeti Színház előadása

 

István – Rátóti Zoltán

Gizella – Söptei Andrea

Orseolo Péter – Szabó Sebestyén László

Aba Sámuel – Szarvas József

Vazul – Kristán Attila

Gyöngy – Martos Hanga

Sebös – Mészáros Martin

Ilona – Battai Lili Lujza e.h.

Anasztáz – Rubold Ödön

Csanád – Szép Domán

Bonyha – Varga József

Szalók – Kovács S. József

Buda – Maczky-Kő Bálint e.h.

 

Közreműködnek a Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának színészhallgatói:

Buvári Lilla, Földi Csenge, Gyimesi Ádám, Gyöngyössy Csenge, Gyulai Marcell, Kalivoda Imre, Kelemen Márk, Kovács Boglárka, Ladács Fanni, Maczky-Kő Bálint, Rajnai Lázár, Szentiványi Nikolett

 

Díszlettervező: Ondraschek Péter

Jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina

Bábtervező: Horváth Márk m.v.

Koreográfus: Berecz István

Dramatur: Szász Zsolt

Súgó: Gróf Kati

Ügyelő: Lovass Ágnes

Rendezőasszisztens: Vida Gábor

Rendező: Berettyán Nándor

 

 

Első királyunknak élete utolsó napjaira maradt még egy sorsdöntő feladata. El kell döntenie, hogy kire hagyja a koronát – az Árpád-vérből való pogány, de magyar Vazulra vagy pedig a keresztény, de idegen népből származó Orseolo Péterre?

Számunkra, a 21. század magyarjai számára mi az aktualitása Sík Sándor 1930-ban bemutatott drámájának? Erre a dilemmára alighanem az István király hatodik jelenetében találjuk meg a perdöntő választ, amikor az uralkodó életének utolsó napján feleségéhez, Gizellához, és Imre herceg özvegyéhez, Ilonához intézett indulatos okfejtésében a magyarság küldetésére kérdez rá: „Vazul … azt veti szememre, hogy a keresztény ölte meg bennem a magyart. Ti nem értitek, hogy ez a kettő nem kettő, hanem egy. De hiszen nem is érthetitek: Tibennetek nem egy. Csak énbennem. De eggyé kell lennie, a nép szívében is, mert meghalunk, ha eggyé nem lesz. [Az Úristen] mért hozta volna ide messze Keletről a magyart, mért adott volna országot neki, ha nem akarna velünk valami nagyot!”

E jelenet felől láthatunk igazából arra, mi motiválhatta István döntését, amikor a darab zárójelenetében  apostoli királyként koronáját és országát Szűz Mária oltalmába ajánlja, akit ma is Boldogasszonyként szólít meg régi himnuszában a hagyományaihoz hű magyarság.