Szabó Magda: Az őz

„Ma este is színház!
A Gyulai Várszínház Kamaratermében délután 5- kor kezdődött a Rózsavölgyi Szalon előadása Szabó Magda: Az őz c. regényéből, amely 1959-ben jelent meg, és a 20. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotásai közé emelkedett pillanatok alatt.
A színpadi változatot Kovács Krisztina készítette, mivel a könyvet is olvastam, számomra kiváló érzékenységgel ragadta meg a könyv legfontosabb eseményeit, a regény zseniális szerkezeti, lélektani felépítését.
A rendező Őze Áron, aki valami elképesztő ötletgazdagsággal vitte színre a darabot, s nem utolsósorban az öt színész alakítása volt kiemelkedő: Nagy Mari, Gáspár Sándor, Spolarics Andrea, Erdélyi Tímea, Sipos Imre. A darabban a főszerepet játszó Nagy Mari maradt végig az állandó, Encsy Esztert megformáló főhős karakter, és az örök ellenfelének tekintett Angéla, a másik három színész bravúrosan jelent meg más-más szerepben, és ettől lett mozgalmas, életteli a cselekmény.
Az őz a kegyetlen őszinteség regénye, a féltékenység, az irigység, a szenvedélyes szerelem és az igaz barátság története. Olyan emberi tulajdonságok, melyek örök érvényűek. Szabó Magdára jellemző, hogy könyveiben az emberi természetet kutatva lerántsa a leplet a gyarlóságokról, s a megmérettetést önmagán kezdve, önmaga legszigorúbb kritikusa lett humorral, szarkazmussal, szerethetőn, és megértő megbocsátással.
A kerettörténet, amely egy sírnál kezdődő monológ, melyet végül is lezár a sírtól való távozás, miközben tanúivá válunk, mi történik közben, az olyan szép, kerek, egész, hogy katartikus élményt nyújtott.
Graff Angéla és Encsy Eszter élete és sorsa olyan szorosan tartozik össze, akár a nappal és az éjszaka – s éppen ennyire ellentétei is egymásnak. Komor korban töltik együtt gyermekéveiket, amelynek sötétségéről Angéla mit sem tud, s arról sem, hogy ez örökre feketére festi Eszter lelkét, és igazából nem barátja, csak annak hiszi. Évekkel később találkoznak ismét, a kapocs kettejük között egy férfi – Angéla férje, aki Eszter szeretője is egyben. Eszter ünnepelt színésznő, mégis boldogtalan: a lelkében izzó démoni gyűlölet lassan elpusztít mindent, ami boldoggá tehetné. Angéla örök gyermek, fogalma sincs a körülötte munkáló gyilkos indulatokról, emésztő szenvedélyekről. Nem sejti, hogy akiket a legjobban szeret, a háta mögött megcsalják, élete felforgatására készülnek. Az őz, mint regény és színdarab egy szerelmi háromszög és egy élethosszig tartó, engesztelhetetlen bosszú kegyetlen története. Ugyanakkor az „őz” szimbolikusan a szeretet és az őszinte kapcsolatok hiánya, és innentől minden félrecsúszik Eszter életében, mert mindent, amit kap, későn érkezik hozzá. Elveszíti túl későn felismerve, ki volt az az egyetlen ember, aki igazán szerette. Ezt a magányt nem is lehet fokozni, annyira döbbenetes, hogy szinte fáj a kilátástalansága és a véglet- végzetszerűsége, mert végül is emberi sorsként ebbe fogunk mindannyian belefutni. Mindannyiunkban ott van Encsy Eszter, de azért van egy pozitív üzenete is Szabó Magdának: nem kell, hogy így történjen. Amíg van lehetőségünk, addig változtathatunk a történeten, amíg szerethetünk, szeressünk, és ne szorítsuk magunkhoz a fájdalmat védőpajzsként, amely később elrekesztő fallá válik köztünk és a másik, vagy a világ között.
Az előadást szűnni nem akaró vastapssal értékeltük, akár a tizedik hullámra is szinte egyszerre váltva. A Gyulai Várszínház munkatársainak szervezése ismét remekelt, mert ma este a Művelődési Házban tartott Régimódi történet 20.30-kor kezdődő előadására azok is odaérhettek, akik Az őz c. előadást is megnézték. Nekem jól esett Elek Tibor és munkatársainak személyes üdvözlése, és a már hagyománnyá váló előadás utáni papírdarabra felírt életbölcsesség, amit a két munkatárs kis tálkájából kellett húzni, benne egy lehetséges 2 személyre szóló ingyenesen nézhető darabra a holnap tartandó Tündér Lalára. Az én papírkámon ez állt, mint a kínai szerencse sütiben: „ Ne sirassátok azt, ami tönkrement, ne sirassátok! Ami jön, az az új, azt is meg kell, hogy ismerjétek.”
Olyan ez, mint a horoszkóp, de hogy stimmel, az biztos. Még nagyon sok szép ilyen estét szeretnék.”

Forrai Mária, Gyula

 

„Csak gratulálni tudok. ❤️❤️❤️

Dósa Gáborné, Gyula