2017. 02. 07. 18.30 óra, Kamaraterem

[:hu]Jegyár: díjtalan

„Egy évtized a pasztell jegyében”

Különös technika a pasztell. Sokszor közel kell hajolni a papírhoz, hogy a finom rostok között a vonalak barázdáinak mozgását érzékelni tudjuk. Ez a vizuális forma már-már megköveteli, hogy egy négyzetcentiméternyi felületre is odafigyeljünk, mert rengeteg dolog történhet, amit érdemes megnézni. Mintha rezgő hangok harmóniája vagy a szövegmormolás lüktetése lenne leolvasható a pasztell képről. Az a művész, amelyik ezt a kifejezési műfajt választja alázatos munkát végez, mert belső párbeszédben, képzeletbeli kompozícióban előzetesen átgondolva alkotja meg képét. Nehéz ugyanis a javítás, a törlés, ellentétben az olajképpel, ahol a felületek átfesthetők. A pasztellfestő tehát időhálóba szövi először a műalkotást, majd a vonalakból és színekből formázza meg a témát.

Az egész világ a vizuális kultúra kikerülhetetlen hálójában leledzik. Ebben a közegben kell a képzőművészeti érdeklődést fenntartani a pasztell technikával alkotott művek iránt. Ennek a technikának a finomsága differenciáltsága, árnyalatokat kifejezni képes gazdagsága, ezért hódíthat a képzőművészek között. A mai medializált környezetben a művészeti jelenségek között nincs alá-fölérendeltség, mert minden a szellemi izgalom közlésének erején múlik. A műfaji megközelítés a mondandó hangulatát, súlyát, minőségét nem diktálja magából adódóan. Feszültséget teremteni, érzelmeket generálni, elevenséget érzékeltetni és vég nélkül sorolhatjuk: a pasztellel is lehet. Az intuíció rangját, az érzéki közvetlenség kép általi útját, a pasztelles alkotó gazdag forma- és grafikai készlet birtokában könnyedén, szinte élvezettel adja meg.

A személyiség mindig keresi önmagát a képzőművészetben is. Önmaga megformálása, épen tartása, a korszellem érzékelése és annak a meghaladása a pasztellel alkotó számára is a létezés alapvető kérdése. Intellektuálisan válaszolni a kor kihívásaira szívet melengető feladat a huszonegyedik század alkotójának. Mindent ki tud fejezni a pasztell művelője a nosztalgikus visszaálmodástól az elmélyült pszichologizáló hangulaton át a szatirikus hangvételig.

A Pasztellfestők Egyesületének ereje nem csak a közel másfél évtized együttes munkával mérhető, hanem az összetartó közös nevező: a technika minőségi alkalmazása által. Azok a kollektív tárlatok bizonyítják ezt, amelyek az országhatáron belül a fővárosi Duna Galériától a békéscsabai Jankay Galérián keresztül, a Beregi Múzeumon át, a debreceni Kölcsey Központig sorolhatók. Ihletett hangulatú művésztelepek nyújtottak feltöltődést a tagoknak Hidasnémetiben több alkalommal, valamint Gergelyiugornyán és Bucsán. A határon túl a lengyel testvér régióban, Lublin térségében és a Partiumban, nevezetesen Nagyváradon és Szatmárnémetiben láthatták a képzőművészet kedvelői a társaság tagjainak munkáit. Jó is ez így, hiszen többen a határon túlról is tagjai az Egyesületnek, de tagság az ország minden részéből reprezentálva van. Az éves összejövetelek rendje is kialakult, tavasszal Debrecenben, ősszel Budapesten a Fészek Klubban találkoznak a tagok, persze akik művésztelepen is voltak, azok többször is töltekezhetnek az alkotói együttlét megtermékenyítő energiájával. Nyilvánvaló a közös kvalitás alapján további tíz évek reménye adhat lendületet a pasztellesek számára. Egyéni világlátások – művészi minőség vezérelje tovább a Pasztellfestő Egyesületének működését!

Cs. Tóth János
művészeti író[:]