Hatodjára ad otthont a Shakespeare Fesztiválnak július 5-17. között a Kőrös-part talán legszebb városa, Gyula. Az egyre jelesebbnek számító esemény választéka idén is színes; egyaránt találni benne – a már megszokott, különleges színházi produkciók mellett – modern-jazz koncertet Shakespeare szonettjeire, reneszánsz táncegyüttest, szakmai konferenciát, filmvetítést, utcaszínházat. Hogy miért éppen ebben a kisvárosban alakult ki az évek során ez a páratlan Shakespeare-kultusz, egy Peter Brook-i mondattal válaszolhatunk: ” Nem tudom”.
Már a fesztivál első napjának előadása, az élő legenda, Peter Brook által rendezett, a várszínház szabadtéri nagyszínpadán bemutatott Warum, Warum (Why, Why – Miért, miért) osztatlan sikert aratott mind színházi, mind szélesebb körökben. Talán ennek köszönhető, hogy másnap, a nyolcvanöt éves rendező munkásságának megvitatására meghirdetett szakmai konferenciára (Peter Brook és William Shakespeare címmel) zsúfolásig telt meg a Mogyoróssy Könyvtár nagyterme. –more–>
Az előadás főszereplője, Miriam Goldschmidt színésznő kitűnő színpadi alakítása után további kellemes perceket szerzett azoknak az érdeklődőknek, akik kíváncsiak voltak színpadon kívüli személyiségére és a Peter Brookkal folytatott munkájára. A díva érkezésig azonban a szakmai beszélgetések moderátora, Koltai Tamás adott személyes véleményével, sok éves kutatói munkájának tapasztalataival áttekintő képet a legendás rendező pályafutásáról. Koltai Tamás úgy fogalmazott: „Peter Brook mítosz, színházi legenda. Pályája során semmi sem rendíthette meg; mindenben megmerítkezhetett, meghívta Craiget, Grotowskit, de mindvégig önmaga maradt.” A szakember hozzáfűzte, hogy éppen ezért nem létezik Brook-i iskola sem, mert a megismert, megtapasztalt dolgokat Peter Brook beépítette saját munkamódszerébe, rendezői stílusába.
Miriam Goldschmidt „belépője”, majd szórabírása felért egy újabb színházi katarzissal. A színésznő különösen színes, jelmezszerű ruhájában egy pillanatra sem lépett ki díva önmagából; komoly átéléssel idézte fel Peter Brookkal folytatott afrikai színházi kísérleteiket, a „carpet-playt”, amikor a Színházi Kutatóközpont megalapítása (1970) után Brook egyetlen szőnyeg leterítésével vizsgálta a színház születését, létezését Afrika őslakosainak gesztusnyelvén, közösen létrehozott „színházzal”. Visszacsatolva a Gyulán is bemutatott Warum, warumhoz, a létezés három nagy kérdésére felelte a szimbolikus brooki választ, a „nem tudom”-ot a színésznő, a Ki vagyok? Honnan jöttem? Miért vagyok itt? megválaszolhatatlan filozófiai talányokra, majd hozzátette: „Egy biztos: színházra születtem. A lényeg mindig a találkozás élménye: más emberekkel, önmagammal és az ismeretlennel.” – azzal a teremben lévő, felfelé fordított tenyeret ábrázoló szoborhoz sietett és belehajtotta a fejét. A felfelé emelő, óvó kéz kiáltó szimbóluma mellett ezzel az egyetlen, ösztönös gesztussal adta tudtunkra Peter Brook színházának egyik lényegi pontját, a gesztusokkal való kifejezés erejét.
Georges Banu, román-francia esztéta, Kékesi Kun Árpád színháztörténész, Novák Eszter rendező majd Kovács Krisztina dramaturg előadásai követték a Miriam Goldschmidttel folytatott beszélgetést.
A fesztivál második napjának estéjén a zene vált főszereplővé. A W.H. együttes – Dagadu Veronika Sena énekesnő – tolmácsolásában tizenkét Shakespeare-szonettet hallgathatott meg a közönség a várszínház kamaratermében. A teltházas eseményen a többféle zenei elemet – kortárs improvizáció, modern jazz, absztrakt hip-hop, freejazz – vegyítő különös és kifejezetten XXI. századi hangzásvilágú dallamokat előhívó koncerten egészen új értelmet nyertek a szonettek. A válogatás a tizenkettediktől a száznegyvenedik szonettig terjedt, természetesen nem maradhatott el a jól ismert 75. szonett sem.
A zenészek kreatívan keresték az utat az új hangzások megtalálásához, így fordulhatott elő, hogy az ütőhangszerek mögött helyet foglaló G. Szabó Hunor például
ásványvizes palackjának ropogtatását is beépítette a zenei kompozícióba, míg a csellista Márkos Albert ceruzákat dugott a húrok közé, jellegzetes vibráló effektust csalva ki hangszeréből. Gryllus Samu pedig basszusgitárjából szinte fúvóshangszerre emlékeztető hangokat hívott elő, majd ipari zörejekre váltotta azt. A 18. szonett bemutatásakor a csellista kezében lebegő, hullámzó vonó akaratlanul is előhívta a Miriam Goldschmidt által délelőtt felemlegetett, egyik Brook-féle gyakorlatot, melyben a körben ülő színészek bambusz pálcákat mozgattak, és ha elég ügyesen csinálták, akkor a látvány a tenger/víz hullámait idézte meg.
A fesztivál még csak harmadik napjánál tart és bőven tartogat még ínyencségeket. Két mozásszínházi, fizikai színházi előadás – Uray Péter Rómeó és Júliája, Zsótér Sándor – Horváth Csaba Hamletje – mellett két zimbabwei színész mutatja majd be A két veronai nemes című Shakespeare-opust; de lesz Lear király a bukaresti Bulandra Színház előadásában, Édes Williamről Michael Pennington szólóelőadásában vall, a temesvári Csiky Gergely Színház pedig a Rosencrantz és Guildenstern halott című UNITER-díjas előadással érkezik Gyulára. Szakcsi Lakatos Béla, Bea von Malchus estjei is tartalmas szórakozást ígérnek, míg a gyerekeket a Kukucska Színház produkciója örvendezteti meg szigorúan Shakespeare nevében.
Forrás: www.kultura.hu/