„A darab elején azt mondja Tevje, a tejesember, hogy egyedül vagyunk, mint a hegedűs a háztetőn. Nem, nem voltak egyedül, hiszen a zsúfolásig megtelt nézőtérről a közönség feszült figyelemmel tekintett a színpadra, ahol a kolozsvári teátristák a Hegedűs a háztetőn c. darabot adták elő. Mondanivalója is volt ennek a színpadi műnek. Számomra az volt az egyik legfontosabb kérdés, hogy az egyes ember a hagyományok, a tradíciók, a sok-sok év alatt kialakult kultúra megőrzése érdekében fel kell-e áldozza az egyéni boldogságot jelentő jövőt. Tevje megválaszolta ezt a kérdést, hiszen kezdeti ellenállás feladása után, nyilvánvalóvá vált, hogy a lányai boldogsága számára a legfontosabb érdek, ezért képes volt lemondani mindarról, ami a kis közösségében mértékadónak tekinthető. A darab során felcsendült a „Ha én gazdag lennék” c. közismert szám is, amely méltán váltott ki osztatlan elismerést a közönség körében. A remek élő zene és a fergeteges zsidó táncok bemutatása révén betekinthettünk a zsidó nép kultúrájának világába. A darab végén a mű szerint a falu lakosságának el kellett hagynia azt a helyet, ahol addig éltek. Ez egyben rámutatott a zsidóság évezredes történelmének sokszor tragikus sorsára is. A Kolozsvári Állami Magyar Színház kiváló előadását a közönség szűnni alig akaró vastapssal és ovációval köszönte meg.”
Máthé Zoltán, Gyula