A zsarnokság nem örök, de újratermelődik
Megrendülök és bámulok, hogy a Caligula helytartója még mindig milyen ütős darab. Pedig muzeális lehetne már, ódonul poros, hiszen avíttnak gondolt szószínház. Jobbára csak ácsorognak a szereplők és vitatkoznak. Ráadásul most a Gyulai Várszínházban igencsak túlkoros a szereposztás. Ketten nyolcvanon túl vannak, két fiatal színészt leszámítva a többiek hetvenen felül. Patinás darabhoz jeles határon túli magyar színészek. Székely János – ennyi idő után ki merem mondani – remekművének éppen a gyulai várban tartották 1978-ban az ősbemutatóját, az erdélyi nagy rendező, Harag György legendás színrevitelével, a két főszereplő, Őze Lajos és Lukács Sándor nem kevésbé legendás alakításában. Éppen negyven évvel később, a Várszínház mostani direktorának, Elek Tibornak a kinevezése után az első dolgai közé tartozott, hogy a jubileum alkalmából felkérje Szász Jánost, hogy az eredeti helyszínen ismét rendezze meg a darabot. Az ifjú Szász egyébként kellékesként és a statisztéria tagjaként, az egyik zsidóként működött közre a Harag által rendezett produkcióban; nyilatkozta is, hogy ez mekkora hatást gyakorolt rá, egyetemi kurzussal ért fel számára.
Bóta Gábor beszámolója a Caligula helytartója című előadásról a Népszava.hu oldalon – 2026. 08. 02.
https://nepszava.hu/3329977_a-zsarnoksag-nem-orok-de-ujratermelodik