Ártatlanok – Levelek a Kner család életéből (1938 – 1946)

„Megrendítő levelezés és előadás! Ezt a mondatot hoztam magammal:
„Az idő rá van mérve az emberre!” /Kner Imre/
Ha tehetitek, július 3.-án a Várszínpadon hallgassátok, nézzétek meg ezt az előadást (megváltozott szereposztással)!
Szeretettel ajánlom mindazoknak, akik a vészkorszak történelmét kutatják, és érzékenyek a személyes sorstragédiákra… illetve mindenkinek, aki a levelezés gyönyörű műfajának szerelmese!
 
Általában igyekszem egy-egy előadásra „felkészülni”…elolvasom az eredeti művet, és sokszor még egy kis háttérkutatást is végzek az adott témában, történelmi korban stb.
A Kner család története mélyen megrendített… ez a rendkívül művelt, tehetséges, művészi vénával megáldott nyomdász dinasztia, akik úgy fogalmaztak magánlevelezéseikben, mintha szépirodalmi szöveget írnának! Választékosan, hol sok humorral átszőve, hol filozófiai magasságokban, mégis élettel teli módon, hogy az olvasó, vagy itt jelesül a hallgató filmszerűen látja maga előtt az eseményeket…
Felzaklatott.
Kner Zsuzsanna sorsa különösen megérintett… ő volt Kner Imre nyomdász és Kulka Etel (Bartók Béla tanítvány) zongoratanárnő lánya, aki Kodály tanítványa volt a Zeneakadémián, és akit ’45-ben édesanyjával és nagyanyjával együtt Auschwitzbe hurcoltak…csak ő élte túl… édesapját még ’44-ben internálták, és egy gyalogmenetben verték agyon az őrök… testvére Mihály pedig képtelen volt feldolgozni a családot ért tragédiát, és a felszabadulás után önkezével vetett véget életének… Zsuzsa részletesen beszámol Chicagoba kivándorolt nagybátyjának szörnyű pokoljárásáról… ezt a levelet Waskovics Andi olvasta fel… mélységes csend volt a teremben…
Sokat gondolkodom azon, h mennyire elkényelmesedett és elkényeztető korban élünk… és mennyit panaszkodunk „felette nehéz sorsunkról”… én is… és akkor jön egy hiteles, igaz történet és hirtelen megszégyenülök, megrendülök és azonnal átértékelődik az életem, sorsom, lehetőségeim… végtelen hála van a szívemben, h megismerhettem a Kner családot… csodálatos emberek! (Szándékosan nem használtam múlt időt!)”
 
Péntek Kriszta, Budapest