2024. március 22. (péntek) 19.00 óra, Kamaraterem
A Vígszínház és az Orlai Produkciós Iroda közös előadása
Eberhard Streul monológját, ami egy színházi kellékes nagy estjéről szól, Parti Nagy Lajos írta át magyar színpadra. Bieder József kellékes előadás után teszi a dolgát: pakol az üres színpadon, ám felnézve váratlanul közönséggel, méghozzá telt házzal találja magát szembe.
A hajdani segédszínész, ez az örökös háttérember először roppant zavarba jön, nem tudja, hogyan oldja meg ezt a számára váratlan, már-már szürreális helyzetet, de aztán egyre jobban feltalálja magát: mesélni kezd az életéről, a színházról, hajdan volt nagy színészekről, s mulatságos vagy szívszorító anekdotákat, emlékeket idéz fel a kulisszák előtt és a kulisszák mögött történtekről.

2024. április 12. (péntek) 19.00 óra, Kamaraterem
A Múzsák Társulat előadása
Anne Frank naplóját a világ valamennyi országában ismerik, számtalan nyelvre fordították le.
Anne Németországban, tehetős zsidó családban született és arról álmodozott, hogy híres író, újságíró lesz belőle. Vágya nem úgy teljesült, ahogy szerette volna, terveit elsöpörte a II. világháború.
A nácik hatalomra jutásának évében, 1933-ban családjával Németországból a biztonság reményében menekült Hollandiába. 1940-ben a németek elfoglalták Amszterdamot, és 1942. júliusában a nácik és a velük együttműködő hollandok megkezdték az ország zsidó lakosságának lengyelországi haláltáborokba történő deportálását. Erre a tervszerű népírtásra a görög eredetű holokauszt, illetve a héber soá, magyar történeti munkákban a vészkorszak kifejezések használatosak.

2024. április 18. (csütörtök) 19.00 óra, Kamaraterem
A Gyulai Várszínház felolvasó-színházi előadása
„Lehetetlen, hogy azért, amit végeztem és létrehoztam, a halálosítélet legyen a jutalmam, kedves Miklósom. Ártatlannak érzem magam. Sok álmatlan éjszaka keserves kínlódásába került, amíg azt a feltett kérdést: a magyar népnek szüksége van-e az én pusztulásomra, jobb lesz-e neki, ha elpusztulok, használok-e neki azzal, ha elveszek, eldöntöttem. Rájöttem, hogy nem használ neki. Sőt.” – írta Kner Imre 1939 januárjában egyik barátjának.