Események - 2018. július 14.

Workshop középiskolásoknak és egyetemistáknak

2018. július 9-15.: Workshop középiskolásoknak és egyetemistáknak
A kurzus időpontja: 10.00 – 12.00 óra

A workshopon tanárok vezetésével megismerkedhetnek a diákok színház világával.

Jelentkezni a Gyulai Várszínház irodájában: 5700 Gyula, Kossuth utca 13.
Telefon: 66/463-148, e-mail: gyulaivarszinhaz@t-online.hu

A részvétel ingyenes!

Színlap

Szakmai konferencia   

Szakmai konferencia

Hamlet-burleszk, XIX. és XXI. századi Hamletek, Hamlet a köbön, Kazinczy Hamletje és még sok más érdekesség lesz az idei tudományos konferencián.

Belépés díjtalan

Színlap

Szakmai filmvetítés – Hamlet (2005) – angol film     

Szakmai filmvetítés – Hamlet (2005) – angol film

Rendező: Rodney Bennett
Belépés díjtalan

Színlap

 Hamlet – utcaszínházi előadás   

Hamlet – utcaszínházi előadás            

A Békéscsabai Jókai Színház Színitanháza hallgatóinak produkciói
Helyszín: Kossuth tér

Belépés díjtalan

  

Színlap

Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott 

Online jegyvásárlás
Belépőjegy: 3.800 Ft – 3.000 Ft – 2.500 Ft

Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott

Szereposztás:
ROSENCRANTZ – Tege Antal
GUILDENSTERN – Gulyás Attila

SZÍNÉSZ – Megyeri Zoltán
HAMLET – Lung László Zsolt
OPHELIA – Alexandra Gîtlan
ALFRÉD, CLAUDIUS – Köleséri Sándor
GERTRUD – Éder Enikő
POLONIUS, SÍRÁSÓ – Lovas Zoltán
TRAGÉDIAJÁTSZÓ – Iulia Pop

Zene: Tiger Lillies
Dramaturg: Nótáros Lajos, Fekete Réka, Tapasztó Ernő
Díszlet: Albert Alpár
Jelmez: Papp Janó
Fény: Ioan Horga
Rendezőasszisztens: Fekete Réka

Rendező: Tapasztó Ernő

Rosencrantz és Guildenstern a Hamlet mellékszereplői. A király udvaroncai azt a feladatot kapják, hogy Hamlet után kémkedjenek, s mindezt úgy, hogy a régi barátságot mímelve a dán királyfit faggassák ki.

Tom Stoppard 1966-ban megjelent világhírű darabjában főszereplőkként értetlenül, bénultan élik át saját sorsukat és a Hamlet történéseit, láthatóan külső szemlélőként gondolnak magukra, nem érzik át saját jelentőségüket az események sodrásában. Abszurd léthelyzet, posztmodern játékossággal és mélyértelműséggel társítva. A darab alapvetően vígjáték, de létezésünk alapkérdéseivel szembesíti a nézőt, miközben a két főszereplő céltalanul bolyong az eredeti darab díszletei között. Az előadás során változik a szerepük is, olykor egyikük látszik értelmesebbnek, gondolkodóbbnak, olykora másik, közben még a saját identitásukat is elveszítik, maguk sem tudják, melyikük Rosencrantz és Guildenstern. Mindez a Tiger Lillies zenéjével és előadásával megbolondítva…

 

 

Interjú Tapasztó Ernővel

A Ronsencrantz és Guildestern halott című Tom Stoppard-darabot a posztmodern drámairodalom egyik jellegzetes művekét tartják számon. Sokak szerint túl vagyunk már a posztmodern korszakon, hogy jutott eszébe most elővenni, mit tud ez a két hamleti mellékszereplő nekünk mondani ma?

Pont a posztmodernségen való túllépés, pontosan az új utak keresése az, ami bizonyos szempontból motiválhatja a választást. Úgy gondolom, a választás inkább fűződik Shakespeare-hez, mint Stoppardhoz. Inkább Hamlethez, mint Ronsencrantzhoz és Guildesternhez. A két, a shakespeare-i drámából kiragadott figurával kevesebb a közös pont, mint például Hamlettel. Mégis, ahogy az ember egyre jobban beleássa magát a darabba, megtalálja hozzájuk lassan a kulcsot és azokat az eszközöket, amelyekkel legjobban ki lehet fejezni a „poszt”-on túli létet. Ha általánosítanánk (márpedig az általánosítás a művészet esetében, azt hiszem, eléggé mérgező), nyugodtan ki lehetne mondani: az a létbizonytalanság, ami körüllengi a két említett szereplő életét (halálát), nemlétét, a ma emberét igen jellemzi. A kiindulópont, a támpont, a végső pont keresése. A kapaszkodók nélküli posztmodernen túli létben való utak keresése, az elveszett bátorság keresése, az elveszett férfiasság keresése, a női lét átértelmezése. A gondolati „hovatartozás” kérdése. Mintha már nem is a halál gondolata, a szerelem, a szenvedély, a szenvedés foglalkoztatná a ma emberét, hanem annak a gondolata, hogyan töltse ki önmagával azt az űrt, amit önmaga okozott. Ilyen értelemben Tom Stoppard figurái tökéletes példái a kortárs dilemmáknak.

Úgy hallottuk, hogy alaposan leporolták, átalakították a stoppardi szöveget, miért volt rá szükség?

Azt hiszem, mindenkinek van egy saját olvasata, gondolata egy-egy szövegről, karakterről, hangulatról. Arról a korról, amelyben élünk. Vagy éppen fogalmunk sincs, miben élünk, így lehet, hogy bátrabban és élesebben tudunk fogalmazni. Nótáros Lajos újrafordította a szöveget, Fekete Rékával tettük, vettük, vágjuk, és tenni, vágni fogjuk a színészekkel együtt is. Hiszen számukra fontos, hogy otthonos legyen a szöveg, az ő szájukból szól majd, ők mennek a színpadra, nem pedig a dramaturg, fordító vagy a rendező. A színész viszi vásárra a bőrét, a szöveg csak eszköz, csak egy váz, nem is ruha, csak egy rajz. Maivá az ember teszi. Akármilyen tökéletes is egy szöveg, a benne elmerülő művészek még tökéletesebbé szeretnék tenni, aztán meg néha jól elrontják.

Bármilyen szöveghez hozzá lehet tenni és el lehet belőle. A miatyánk ötszáz év múlva biztosan másképpen fog szólni, a tízparancsolat meg marad mondjuk öt. Lássuk, nekünk a végére mennyi marad abból, amit Stoppard elképzelt…

Színlap

Powered by Events Manager