Események - 2018. március 06.

Chimera – Gaál József kiállítás megnyitója

Belépés díjtalan

Chimera – Gaál József kiállítása
A kiállítást megnyitja: Zalán Tibor
A kiállítást április 30-áig megekinthető.

Gaál József Munkácsy-díjas képzőművész Gyulai Várszínházban rendezett kiállításának főszereplői nagyméretű, rizspapír hordozóra készült munkái. A Vetett árnyak című sorozat lapjain ismeretlen ismerőseinkkel találkozhatunk: félelmeinkkel, vágyainkkal, gyarlóságainkkal, csalódásainkkal. Hogy mind negatív előjelű fogalmak lennének? Szó sincs róla. Ember voltunk, emberi mivoltunk alaptényezői ezek, a vágyott jósággal, alkotóerővel, jellembeli erényekkel együtt.
Gaál József művei láttán a mindannyiunkban rejlő kettőségre/kettős lényre is gondolhatunk, amely a kiállítás címének egyik olvasata lehet. Műveinek tükrébe pillantva, miközben azt kérdezzük magunktól,  hogy milyenek vagyunk, milyenek legyünk, olyasmin is el kell gondolkodnunk, hogy lépni vagy sodródni könnyebb-e, hogy miért választjuk a történések megélése helyett azok túlélését, stb.
Gaál József műveiben próbálja definiálni a létezést. Mi a művei láttán.

Gyarmati Gabriella – kurátor, a Munkácsy Mihály Múzeum művészettörténésze 

Színlap

Kortárs Művészeti Mesterkurzusok – Zalán Tibor

Belépés díjtalan

A sok-műfajúság perverz szomorúsága

Legtöbb ember költőként vág neki a világnak – még kamaszéveiben –, és még kamaszként abba is hagyja a költészetet, látván a világ hiábavalóságát, avagy a vers hiábavalóságát a világban. Magam sem voltam másként közel hatvan évvel ezelőtt, verssel kezdtem, de én valamiért nem hagytam abba. Sőt. Amikor már „bírtam” a leginkább népies szürrealizmushoz húzó verset, és nyugodt költői évek és élet várt volna rám, elcsatangoltam más, új és még újabb költői „vidékekre”, belevetettem magam az avantgarde-ba, majd a neoromantika elégikus világába, hogy onnan kikerülve a tárgyias költészet pózait elevenítsem meg magamnak. Hogy ma mit csinálok a költészetemben, azt nehéz lenne meghatározni, leginkább a radikális eklektika kategóriával tudnám leírni (ha a kijelentés definitíve jelentene valamit). A verskalandozásban kifulladva időről-időre átnyergeltem a prózára, először csak ritkás kisprózákkal kísérleteztem, majd belevágtam a regényírásba, manapság is egy ötkötetesre tervezett regényciklus negyedik részén dolgozom. De, hogy ne legyen egyszerű az életem, majdnem a prózával kezdődő kacérkodásom idején érdeklődésem a dráma felé is elmutatott. Így történhetett meg, hogy mára félszáznál több drámabemutatót számol el a nevem mellett a statisztikával foglalkozó irodalomtörténész. Föl kell említenem a gyerekverseket és –köteteket, mesekönyveket, valamint a több tucat hangjátékot, amelyek – kis túlzással – Európa rádióiban hangzottak el. Huzella Péter zeneszerzővel dal-gyűjteményeket adtunk ki, melyek szövegét én írtam. Közben szerkesztettem folyóiratokban és folyóiratokat, dolgoztam színházakban – és dolgozom színházban ma is – dramaturgként. Tanítottam irodalmat, drámaelméletet és –történetet, dramaturgiát egyetemen, főiskolán, akadémián, vezettem – és vezetek – creative writing kurusokat… Arra a kérdésre azonban, hogy ez a sokfelé kalandozás, ez a sokféle kedv és alkotói megnyilvánulás boldoggá tesz-e, aligha tudok megfelelni. Beszélni ezekről viszont – talán tudok…

                                                                                                                      Zalán Tibor

Színlap

Powered by Events Manager