Márai Sándor: Hallgatni akartam

„Nagyon köszönöm a Gyulai Várszínház dolgozóinak, hogy itt a közelünkben is megszervezésre került ez az előadás. Ez egy monodráma volt. Mint tudjuk az ilyen jellegű „darabnál” a legnehezebb a nézők figyelmét fenntartani. De Hegedűs D. Géza színművész úrnak ezt nemcsak bravúrosan sikerült elérnie, hanem azt a pluszt, amit egy igazi színház nyújt a katarzis élményét is adta. – Több évvel ezelőtt a Jókai Színházban, a Kabaré című musical után volt ehhez hasonló felejthetetlen élményben részem. – Azt gondolom, hogy a Hallgatni akartam című előadás azért volt ennyire lebilincselő és magával ragadó, mert egy hiteles színművész mondta el. Ezt a hosszú szöveget fejből elmondani szép teljesítmény! – De , amin én még nagyot néztem, hogy közben egy korty vizet nem ivott! – Visszatérve Márai Sándor ezen könyvére; valahol elszomorító és aggodalommal tölt el, hogy az emberek nem tanulnak a múltból és, hogy ezen írása is sajnos egyre aktuálisabbá válik. Ezért tisztelet és köszönet a színművet életre keltő szakembereknek Hegedűs D. Géza mellett Marton Lászlónak, Radnóti Zsuzsának, Tallér Zsófiának és Frigyesi Eszternek. Az egész monológ alatt érződött egyfajta színházi profizmus pl: a kellékek mennyiségén, a fény használatán. De, amit szinte nem lehet elmondani, hogy engem nagyon megérintett! Érdekes volt, hogy az általam nemrégiben olvasott Ken Follet A megfagyott világ című könyvében is mennyire alul értékelték a vezető politikusok, hogy Európa közepén egy habzó szájú diktátor térnyerését. Az előadásban a történelmi tények mellett , számos emberi felismerésben volt még részem. A végén a színész egy sajátos Márai himnusszal búcsúzott. És ekkor már nem tudom miért, de a könnyeim, azok folytak…”

Egriné Köteles Anna Mária, Békéscsaba

 

„Hegedűs D. Géza alakítása igazi időutazás volt. Térből és időből kiszakadva, általa, objektív történelmi pillanatokat, szubjektív életérzéseket éppúgy átélhettünk, ahogy megérinthettük a Mikó utca gesztenyefáinak levelét. Művész Úr a puritán színpadon végtelen alázattal eggyé vált Márai talán legnehezebb szövegével. Száz percig lankadatlan átéléssel volt maga Márai. A nagyszerű rendezést és alakítást mi sem bizonyítja jobban, mint a katartikus csend az előadás végén, majd a véget nem erő vastaps. A Márai hét nagyszerű ötlet volt, több kiemelkedő előadással. Köszönjük!”

Dr. Martyinné Orosz Marianna, Gyula

 

„Csodálatos volt, számomra ez a darab és előadás volt a nyertes produkció, az idei évadban. Megérdemel egy díjat. A közönség csodálatát kivívva, hosszú ideig tartó vas taps jutalmazta. Nagyon köszönjük.”

Bokor Ildikó, Gyula

 

„Fantasztikus volt!!!”

Dósa Zsuzsanna Éva

 

„Mint ahogy az oldalamon írtam, a művész ember, lenyűgöző, szerény, de alkotó ember. Nem tett mást, mint önmagát és az író gondolatait tolmácsolta. De ezen a nyelven nem sokan értenek, mégis magával ragad egy sereg embert. Többek között engem is. Nagyon, nagyon köszönöm. Jobb emberré tett.”

Ábrahám György Imre, Gyula

 

„Zseniális művész, elképesztő tudással, végtelen tisztelettel és szeretettel. GRATULA”

Tóth Jakab