Hair

“Nagyszerű előadás volt!”

Kölüs Magdolna

 

“Nagyon jó előadás volt!”

Sárközi Mária

 

“Én csalódtam, mert a régi verziót vártam. Ha érthetőbb és jobb, hát írják át a darabokat, de itt én nem ezt tapasztaltam. Miért kell mindenáron nemzetieskedni? Ez egyértelműen a Vietnám elleni igazságtalan háborúról szólt, a behívók összetépésével az amerikai fiatalság tiltakozásáról a háború ellen, harc az igazságtalan vagyoni különbség ellen, és a barátságról. Engem zavart a magyarosítás, a magyar népdalok, versek beépítése egy hippis környezetbe. Ami szintén zavart, ahogy a lyukas, magyar zászlót tánc közben használniuk kellett. Kibújás, bebújás. Szerintem a magyar zászló több, mint egy kellék. Lehet, hogy félreértettem, de mintha a térfoglaláskor még fertőtlenítettek is volna. Remélem, nem a vírus ellen! Elnézést az őszinteségemért, de már több éve rendszeresen járunk a Tószínpadi előadásokat megnézni. Itt láttunk sok csodás előadást és rendezést. Gregor József, Melis György, Pitti Katalin, Agárdi Gábor stb… Szinetár Miklós, Szomor György rendezés.”

Nádházi Lászlóné Ipolyi Mária, Kunágota

 

“A férjemmel és a 14 éves lányommal voltunk az előadáson Dobozról. Nekünk nagyon tetszett. Nem olyan volt, mint a film. De egy színdarabot nem is lehet összehasonlítani a filmmel. Már elég régen voltunk színházban a férjemmel. De ez meghozta a kedvünket hozzá. Köszönjük.”

Szűcsné Dézsi Hajnalka, Doboz

 

“Nekem tetszett.”

Nagy Vince Jánosné

Bővebben...

Elise Wilk: Eltűntek

“Ma este is Várszínház – Elise Wilk: Eltűntek – a marosvásárhelyi Yorick Stúdió előadása 100 percben Sebestyén Aba rendezésében

Fájdalomdíjas választás volt ez a darab az aug. 4-én elmaradt gyergyói Tóték előadás helyett, de nem okozott csalódást, sőt.

Igazi időutazás volt egy erdélyi szász család történetén keresztül mutatva meg a tragikus történelmi sorsfordulókat, sorsfordító eseményeket megtörve az időrendiséget 3 síkra bontva. Az első a családra és Románia történelmére ható esemény az 1989 – 1990-es romániai forradalom, melyet a német kisebbség tömeges kivándorlása követett. Nekem erről annyi személyes emlékem van, hogy azon a 89-es nyáron tértünk vissza Kínából, ahol az akkor 5 és 7 éves gyerekeimmel megtapasztaltuk a pekingi Tienanmen téri diákmészárlást, Észak-Koreába menekültünk, ahol szintén volt részünk fenyegetettségben, mert Magyarország akkor ismerte el Dél-Koreát, és ezért Észak-Korea neheztelt a Phenjanba kiküldött magyar diplomatákra, akik vendégül láttak, így minket is érintett. Ezek után érkeztünk Gyulára nyaralni, és a romániai helyzet miatt a magyar honvédség katonai repülői igen sűrűn vették igénybe a határig húzódó légteret, sokszor egész éjjel, és a 7 éves fiam nem mert elaludni, annyira rettegett, mellesleg tényleg ijesztő volt.

Visszatérve a színdarabra, az első sík még nem volt érthető, mert ez csak rávezetés volt, legalább is számomra, hiszen 3 nő és 3 férfi volt a szereplő, majd végül mindenki volt saját maga, meg halála után a saját narrátora is, de a második síkban, mely visszavezetett 1944-1945-be, amikor Románia kiugrott a háborúból az oroszok mellé, a romániai németeket szovjet munkatáborokba deportálták, mert darab az darab, és meg lehetett ez elől is menekülni, ha a német nevű nőt elvette egy román nevű férfi, csak közben a lelkiismeretet nehéz elaltatni, meg a szerelmet, a vágyakozást, visszavárást nem lehet elnyomni, az erősebb mindennél. A reményt, hogy a szeretett férfi, akit elvittek az oroszok, és aki egy bányaomlás miatt meghalt, eszelősen, minden racionalitást mellőzve nem tudomásul venni a halált, amelyhez falaz a Németországba emigrált és a Romániában maradt család. A családi visszaemlékezés, melyben mindenki tudja, hogyan lehetett illegálisan életét kockáztatva a Dunát átúszva Jugoszláviába eljutni, majd osztrák gyűjtőtáborba kerülni, és végül bárhová a szabad nyugatba, csak gyökeret ereszteni nagyon nehéz. Ismerek személyesen én is ilyet.

A harmadik sík 2007, ez már nagyon ismerős volt a közönség számára is, mindennapi életünk abszurditása a FB-kal, sms-sel, okos telefonnal bonyolított életünk nélkülözhetetlen tartozékai, mert Románia csatlakozott az Európai Unióhoz. Pro és kontra ment a romániai német a kint élő rokonhoz, és a kint élő ment haza/vissza a romániaihoz, ekkor már felszakadt itt-ott a ráismerés nevetése.

Egy központi alakja volt a drámának, aki a háttérbe szorult ebben a síkban, miközben ő tartotta a dráma csúcspontját mindvégig. Végig ő volt középen elöl a színpadon. Neki kellett a harmadik síkban visszatartania a könnyeit, mert a legnagyobb vesztes ebben a családtörténetben ő volt. Elképesztő, mekkora alakítást nyújtott. Nem tudom, hogy kell leírni helyesen a nevét, de ő volt a nagynéni, „Káti”. Nem tudom, észre vette-e valaki, de én nem tudtam róla levenni a szememet.

Ismét egy felejthetetlen este.”

Forrai Mária

Bővebben...

Lords of the Organ IV. – Rákász Gergely orgonahangversenye

“Csodálatos volt a Rákász koncert, megérte utazni a melegben Szolnokról is, és szerencsémre a több mint 1 órás késés miatt ami a vonatot illeti, szépen oda értem, és megérte. Estére el is felejtettem a nehéz indulás fáradalmait. Köszönet!”

Hegedűs Eszti

 

“Szuper koncert volt, köszönet érte!”

Dósa Gáborné, Gyula

Bővebben...

Bartis Attila: Amikor

“Fantasztikus élmény volt! Köszönet érte.”

Kállai Mária

 

“Nagyszerű előadás volt! Köszönjük!”

Dósa Gáborné

Bővebben...

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója

“Ez egy őrületes darab. Aki tudja, adja át! És nézze meg!”

Baráth Pál

Bővebben...