Márai Sándor: Hallgatni akartam

“Nagyon köszönöm a Gyulai Várszínház dolgozóinak, hogy itt a közelünkben is megszervezésre került ez az előadás. Ez egy monodráma volt. Mint tudjuk az ilyen jellegű “darabnál” a legnehezebb a nézők figyelmét fenntartani. De Hegedűs D. Géza színművész úrnak ezt nemcsak bravúrosan sikerült elérnie, hanem azt a pluszt, amit egy igazi színház nyújt a katarzis élményét is adta. – Több évvel ezelőtt a Jókai Színházban, a Kabaré című musical után volt ehhez hasonló felejthetetlen élményben részem. – Azt gondolom, hogy a Hallgatni akartam című előadás azért volt ennyire lebilincselő és magával ragadó, mert egy hiteles színművész mondta el. Ezt a hosszú szöveget fejből elmondani szép teljesítmény! – De , amin én még nagyot néztem, hogy közben egy korty vizet nem ivott! – Visszatérve Márai Sándor ezen könyvére; valahol elszomorító és aggodalommal tölt el, hogy az emberek nem tanulnak a múltból és, hogy ezen írása is sajnos egyre aktuálisabbá válik. Ezért tisztelet és köszönet a színművet életre keltő szakembereknek Hegedűs D. Géza mellett Marton Lászlónak, Radnóti Zsuzsának, Tallér Zsófiának és Frigyesi Eszternek. Az egész monológ alatt érződött egyfajta színházi profizmus pl: a kellékek mennyiségén, a fény használatán. De, amit szinte nem lehet elmondani, hogy engem nagyon megérintett! Érdekes volt, hogy az általam nemrégiben olvasott Ken Follet A megfagyott világ című könyvében is mennyire alul értékelték a vezető politikusok, hogy Európa közepén egy habzó szájú diktátor térnyerését. Az előadásban a történelmi tények mellett , számos emberi felismerésben volt még részem. A végén a színész egy sajátos Márai himnusszal búcsúzott. És ekkor már nem tudom miért, de a könnyeim, azok folytak…”

Egriné Köteles Anna Mária, Békéscsaba

 

“Hegedűs D. Géza alakítása igazi időutazás volt. Térből és időből kiszakadva, általa, objektív történelmi pillanatokat, szubjektív életérzéseket éppúgy átélhettünk, ahogy megérinthettük a Mikó utca gesztenyefáinak levelét. Művész Úr a puritán színpadon végtelen alázattal eggyé vált Márai talán legnehezebb szövegével. Száz percig lankadatlan átéléssel volt maga Márai. A nagyszerű rendezést és alakítást mi sem bizonyítja jobban, mint a katartikus csend az előadás végén, majd a véget nem erő vastaps. A Márai hét nagyszerű ötlet volt, több kiemelkedő előadással. Köszönjük!”

Dr. Martyinné Orosz Marianna, Gyula

 

“Csodálatos volt, számomra ez a darab és előadás volt a nyertes produkció, az idei évadban. Megérdemel egy díjat. A közönség csodálatát kivívva, hosszú ideig tartó vas taps jutalmazta. Nagyon köszönjük.”

Bokor Ildikó, Gyula

 

“Fantasztikus volt!!!”

Dósa Zsuzsanna Éva

 

“Mint ahogy az oldalamon írtam, a művész ember, lenyűgöző, szerény, de alkotó ember. Nem tett mást, mint önmagát és az író gondolatait tolmácsolta. De ezen a nyelven nem sokan értenek, mégis magával ragad egy sereg embert. Többek között engem is. Nagyon, nagyon köszönöm. Jobb emberré tett.”

Ábrahám György Imre, Gyula

 

“Zseniális művész, elképesztő tudással, végtelen tisztelettel és szeretettel. GRATULA”

Tóth Jakab

 

 

Bővebben...

Garaczi László: Veszteg – felolvasószínház

“Remek volt! Gratulálok az írónak, a színészeknek! Kellett egy éjszaka, hogy ülepedjen bennem, és kifejezetten várom a regényt! Remek lenne, ha az előadást Pestre is is felhoznák az alkotók!”

Péntek Kriszta, Budapest

Bővebben...

Márai Sándor: A kassai polgárok

“A kassai polgárok főpróbáján

A Covid béklyójába gabalyodott tavaszi évadunk után nem is vágyhattunk volna maradandóbb, lélekemelőbb előadásra. Pazar szereposztás, formabontó rendezés, történelmi hangulatot árasztó helyszín, az égiek áldásával kísért, csillagboltos éjszaka. Márai egyébként is az egyik kedvencem, A Kassai polgárok pedig ritkán játszott darab. A Nemzeti Színház művészeivel különösen az úgy, hogy a várszínházi bemutató megelőzte a pesti premiert is. Igaz, „csak” a főpróbára jutottunk be, de ha a nagy fesztiváloknak létezik nulladik napja, úgy ennek a darabnak 2020-ban ez volt a nulladik előadása!

Erkölcs, hit, szenvedély, művészet, egyéni és közösségi helytállás, felelősség. Minden terítékre került, ami az élet nagy dilemmáit megtestesíti, hiszen meglelni a helyes utat, ez ad igazi értelmet létezésünknek. A 14. századi Kassán játszódó történetnek örökérvényű mondanivalója mai, értékvesztett világunkban fontosabb, mint valaha! A drámai jeleneteket olykor percekig tartó, feszült csend övezte a színültig megtelt nézőtéren. Elsőre talán meghökkentő, hogy Kristóf száguldó vonatot emleget, a Dajka öngyújtóval gyújtja meg a gyertyát, a literátusok elektromos iratmegsemmisítővel darálják a korabeli dokumentumokat, hogy az egyik jelenetben az 1941-es kassai bombázás pusztító robaját idéző repülőgép morajlásokat hallunk… Ám mindez a mű adott koron túlmutató, egyetemes értékeit a jelenbe átkötő, briliáns rendezői koncepció!

Feltöltődtünk. Pallérozódott az elménk, helyre került a szívünk megerősödött a lelkünk. Köszönjük!”

Molnárné Rocskár Brigitta (Gyula), Deák György (Orosháza)

 

“Elgondolkodtató, kiváló előadás volt! Köszönjük!”

Sárközi Mária

 

“Jó volt! Tegnap láttuk!”

Dósa Zsuzsanna Éva

 

“Nagyszerű, lélekemelő előadás volt, amely köszönhető Márai “veretes” szövegének és a színészek hiteles adaptációjának. Igényes és sokszínű rendezői megoldásokat láttunk, amely magas szintre emelte az írói mondanivalót. Márai méltán lehetne büszke alkotására! Köszönjük az élményt!”

Monoki Mariann és Kocsis Imre, Hódmezővásárhely

 

“A Kassai polgárok előadásról nekem, mint nézőnek és négy gyermekes anyukának, az a benyomásom támadt: fiatalság nyugtalansága és az érett bölcsesség, a pillanatnyi vágy és az egész életen át kitartó támogatás biztonsága, a szenvedély és a becsület, a művészet és a hősiesség, a harc és a béke, a tűz és a víz, a jog és az erőszak hatalma, az élet és a halál, a sors… és egy másik sors, amit mi magunk alakítunk. Lehet, hogy elméletben könnyűnek tűnik a választás, de a Máraitól megszokott pontossággal, éleslátással és kegyetlen őszinteséggel elénk tárt emberi lelkekbe bepillantva máris hátborzongatóbb csatáknak lehetünk tanúi, mint amik a város falain, utcáin és környékén zajlanak. Igencsak aktuális napjainkra is. Különösen felemelő volt a szereposztás és a nívós előadásnak azt hiszem ez a záloga. Köszönöm az élményt. Az előadásról készült fotók is remekek.”

Leiszt Jánosné Piroska, Gyula

Bővebben...

Csukás István – Szitha Miklós: Gombóc Artúr, a nagy utazó

“Vandácska ebben a szerepben is a maximumot nyújtottad, imádtam minden mozdulatod!”

Barna Ágnes

Bővebben...

Chanson Elysée – Francia Sanzonest Csemer Boglárkával és Kárász Eszterrel

“Tegnap megnéztem a Francia Sanzonestet, nekem nagyon tetszett. Az előadás alatt végig Párizsban éreztem magam. Gyönyörű Edith Piaf dalok hangzottak el. Tetszett, hogy saját dalt is énekeltek. Megható volt az a pillanat amikor Boglárka egy fantasztikusan szép Céline Dion dalt adott elő és a kislányára gondolt éneklés közben, neki ajánlotta. Amit hiányoltam, jó lett volna, ha minden dal előtt elmondják magyarul, miről szólnak a dalok. Tetszett, hogy a végén a közönséget is bevonták, mi is énekeltünk. Remélem jövőre is megszervezi a Várszínház a koncertet és abban is bízok, hogy Szalóki Ági is el tud jönni. Köszönöm az élményt, még ma is dúdolgattam a dalokat.”

Varga Ildikó

 

“Párizs hangulata költözött a Gyulai Vár ódon falai közé. Kárász Eszter temperamentuma, Csemer Boglárka bája és a két művésznő csodálatos hangja teljesen elvarázsolta a Várszínpad nézőterét teljesen megtöltő közönségét. A francia nyelven előadott dalok méltán arattak óriási sikert, az ováció, a vastaps sem maradt el. Remek másfél órában volt részünk.”

Máthé Zoltán

 

Bővebben...